HTML

Címkék

Konyhapancserkodások

Néha rámjön az ötperc, ilyenkor lecsapok a konyhára, elűzöm az asszonyt, és nagy boldogan összeütök valamit, ami esetenként ehető is lesz. Közben szentségelek a fűrészporevésről és az előrecsomagolt borzalmakról. Nem vagyok szakács, soha nem is voltam. De szeretek jót enni, és jókat pancserkodni az elkészítéssel, műkedvelő amatőrként.

Frisskomment

  • Ana: epres csirkemell? Hmmm. :) (2007.05.31. 17:27) Eperszezon
  • cserke: Üdv a gasztrobloggerek közt :o) Szívemből szólassz, ha gyakorta fogod ugyanezt ugyanígy tenni, sűr... (2007.05.31. 16:55) Eperszezon
  • Utolsó 20

Epergombóc

azaz túrógombóc eperrel

2007.06.10. 18:50 Malbex

Elvileg a végéhez közeledik az eperszezon. Ennek örömére (bánatára) hétvégén Tahitótfaluban eperfesztivált tartottak koncertekkel, vurslival és mindenféle jókkal, melyen mi is tiszteletünket tettük. Volna. Ugyanis a helyszínre érkezve azt láttuk, hogy egy-két útmenti táblán (melyben épp epres ételeket hirdettek a furfangos vendéglőtulajdonosok) és egy eperpálinkára szólító kocsmai megállítótáblán kívül csak a vurslit sikerült szépen összehozni, ahhoz meg valahogy nem volt kedvünk. Azzal a lendülettel tekertem egy hetykét balra a kormányon, és hazafelé vettük utunkat. Azért arra még volt időnk, hogy egy útmenti (feltételezhetően) őstermelő idei utolsó terméséből fél kilót magunkévá tegyünk (lévén az általunk szedett eper lekvárként végezte be földi pályafutását csaknem két hete).

Engem pedig azonnal megszállt az ihlet, és kitaláltam, hogy ha az ételt is desszerttel fejezik be, akkor ennek az utolsó szüretelésű epernek sem lehet jobb végzete, mint eltűnni egy desszertben. Komponáltam is agyban egy receptet gyorsan, kombinálva a túrógombóc tésztáját egy epertöltettel és egy hozzá vizionált mézes eperszósszal. Lelki szemeim előtt már megjelent a babérkoszorú, mellyel a legeredetibb desszert készítőjének adózik a hálás publikum (úgy is, mint kiscsaládom), amikor hazaérve megdöbbenéssel vegyes csalódással vettem tudomásul, hogy márpedig ez az étel már létezik, ráadásul majdnem pontosan úgy, ahogy én útközben kitaláltam. No de sebaj, ha valamit többször is kitalálnak, akkor az valószínűleg ehető kombináció lehet, így a végén mégiscsak gombócban végezte az eper. Ennek elkészítése következik mostan.

Túrógombóc eperrel

Fél kiló tehéntúrót összegyúrok 10-12 deka búzadarával és 3 tojás sárgájával. A fehérjéket egy fémtálban félreteszem és picit megsózom, majd mind az összegyúrt masszát, mind a tojásfehérjét tartalmazó fémtálat hűtőbe teszem. A fél kiló epret szemenként megmosom, kicsumázom. A legszebb 8 darabot félreteszem, ebből 6 kerül majd a gombócok közepébe, a maradék kettőt gyermekeim adagjának díszítésére szántam. A maradék (40 deka körüli) epret először egy villával, majd krumplinyomóval összezúzom. Kislábosban 20 deka mézet kezdek melegíteni. Ha már teljesen folyékony, ráöntöm az összezúzott epret, megkeverem, és nagyon lassan elkezdem lekvárrá főzni. Félig lefedem, azért nem teljesen, mert akkor kifut.

Mikor szépen megdagadt már a búzadara a masszában, kiveszem a hűtőből a masszát és a tojásfehérjés tálat. A tojásfehérjének nekiugrok egy robotgéppel, és keményre verem a habját. Akkor jó, ha fejreállítva a tálat nem esik ki belőle (persze előtte szemmel már nem árt, ha látjuk, hogy milyen, különben kellemetlen meglepetésben lehet részünk, ha mégsem jó még). Ekkor szépen kézzel összedolgozom a masszával, meg egy mokkáskanál sóval. Elvileg kész a túrógombóc-massza. Formázok belőle hat, teniszlabda nagyságú gömböt, mindegyiknek egy-egy eperszem kerül a közepébe. Én jobban szeretem, ha a túrógombóc nagy, mint ha kicsi, akinek a kisebb golyók fekszenek, az gyúrjon kisebbet, de akkor eper is több kell a közepébe. A gombócokat egy konyharuhán pár percre félreteszem szikkadni. Felteszem a főzővizet, nagyjából 3 litert két kávéskanál sóval. Amíg melegszik, beleöntök 2 dl tejfölt a másik lángon készülő mézes eperlekvár-kezdeménybe, majd az egész eperszószt áttöröm egy szitán és jól megkeverem.

Ha felforrt a víz, egy szűrőlapátal óvatosan beleteszem a gombócokat, és nagyon lassú tűzön (csak gyöngyözzön inkább) elkezdem főzni. Miközben fő, serpenyőben étolajon megpirítok pár evőkanálnyi zsemlemorzsát (sose tudom a mennyiséget, nálam mindig szemre megy), míg szép aranybarna lesz. A gombócokat a víz tetejére való feljövés után még úgy 10 percig főzöm, majd a szűrólapáttal átrakom őket egy másik nagy lábosba, melyben hideg víz van. Ekkor kicsit megkeményedig a külsejük és jobban bírják a morzsával való bevonást. Erre egyébként szükségük is van, mert nálam ez a hempergetés úgy megy, hogy a zsemlemorzsás serpenyőbe beledobálom a gombócokat (egyszerre persze maximum négyet) és körkörösen addig forgatom-rázogatom a serpenyőt, míg a benne táncoló gombócok meg nem hemperegnek minden oldalukkal a morzsában.

Kiszedem őket, picit meglocsolom az eperszósszal, majd egy-egy friss eperszemet félbevágva díszítem a tányért.

Szólj hozzá!

Címkék: méz eper túrógombóc

A bejegyzés trackback címe:

https://robotsef.blog.hu/api/trackback/id/tr6296268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása