HTML

Címkék

Konyhapancserkodások

Néha rámjön az ötperc, ilyenkor lecsapok a konyhára, elűzöm az asszonyt, és nagy boldogan összeütök valamit, ami esetenként ehető is lesz. Közben szentségelek a fűrészporevésről és az előrecsomagolt borzalmakról. Nem vagyok szakács, soha nem is voltam. De szeretek jót enni, és jókat pancserkodni az elkészítéssel, műkedvelő amatőrként.

Frisskomment

  • Ana: epres csirkemell? Hmmm. :) (2007.05.31. 17:27) Eperszezon
  • cserke: Üdv a gasztrobloggerek közt :o) Szívemből szólassz, ha gyakorta fogod ugyanezt ugyanígy tenni, sűr... (2007.05.31. 16:55) Eperszezon
  • Utolsó 20

Eperszezon

2007.05.30. 19:42 Malbex

Miközben nagy garral siránkozunk (amúgy persze jogosan), hogy a globális kótyomfitty mián aszályos lesz ez az év (is), mert alig esett hó télen, meg alig eső tavasszal, szóval ezalatt beindult az eperszezon. Itt a kitűnő alkalom, hogy végre ne csak annak a bizonyos ausztrál fafajtának a forgácsából nyert eperíz töltse meg az arcunkat, hanem némi természetes is. Erre Budapest környékén igen jó kiindulási helyet biztosít a Pomáz és Szentendre között elterülő szeddmagad, ahonnan friss, ropogós szamócát kapunk a bolti árnál olcsóbban, igaz, magunknak kell leszedni. A Pilis környékén amúgy is elég rendesen odavernek az eperkultusznak: még Eperfesztivált is tartanak Tahitótfaluban. Semmi nátriumglutamát, természetazonos aroma, vagy hasonló fittyfenék, csak a pőre, földről szedett szamóc. Ebből rittyentettünk otthon némi tápokat.

Először is szögezzük le, hogy a csirkemell jó, a csirkemell szép, a csirkemell finom. Már persze ha nem egy génmódosított tyúk vagy egy mesterséges szarokkal tömött csirke melléről beszélünk, amit ráadásképpen a jó hipermarketekben még le is fagyasztanak, tovább taposva csizmával a természetes ízek utolsó foszlányait is. Érdemes a lakóhelyünk környékéről találni egy megbízható baromfitenyésztőt, akitől rendszeresen friss és természetes csirkét tudunk beszerezni, vagy keressünk ilyet a legközelebbi piacon, és hagyjuk meg a hipermarketes génmódosított fagyasztott csirkepótlékot azoknak, akik. Szóval a csirkemell jó, a csirkemell szép, a csirkemell finom, de nagyon nézzük meg, honnan vesszük. Bár ha jobban belegondol az ember fia, ebben az országban még a csirkét is csak akkor vehetjük tutira, ha magunk tenyésztjük, de ebben az esetben is csak ha a tápot is mi termeljük meg hozzá. Hát erre meg van ám a rossebnek energiája. Marad tehát a környékbeli csirkés, na.

Epres csirkemell

Fogok két csirkemellet, a bőrét lehúzom, a csontokat kivagdosom belőle, kifilézem magyarán. Felszeletelem közepes szeletekre (egy fél csirkemellből úgy 4-5 szelet jön ki), és a szeleteket beteszem mézes-mustáros pácba (nagyjából 50-50% a méz és a mustár aránya benne), amit némi sóval és frissen őrölt tarkaborssal tuningolok fel. Szépen megforgatom benne, hogy minden egyes négyzetcentiméterre jusson a szószból, majd az egészet egy tálban félreteszem.

Míg elvan magában, nekilátok a köretnek, ami egyszerű főtt rizs lesz. A bögrényi rizst egy kislábosban 6-szor, 7-szer átmosom, míg a lejövő víz tiszta nem lesz. Az atyaúristen tudja, mi a görcsöt kevernek manapság a rizsbe, de az egyszerű bolti rizsről lejövő első 1-2 adag víz még tejszerűen opálos (persze az is lehet, hogy a szállítás nem túlzottan finom voltának köszönhetően tele van rizsporral, amit a szemek egymásról dörzsöltek le). Ha rendesen megmostam, félreteszem ezt is egy kicsit szikkadni. Amíg a csirke és a rizs pihen, megmosok és félbevagdosok vagy fél kiló epret. Lehet több is, ízlése válogatja. Ezt is félreteszem, majd újságot olvasok kábé húsz percig.

Amikor a rizs már nagyjából fél órája szikkad, és a hús is eltöltött vagy háromnegyed órát a mézes-mustáros szószban, először felteszem főni a rizst. Előtte persze jól átpirítom forró olajon, majd az egy bögrényi rizshez egy és háromnegyed bögrényi vizet öntök. Kicsit megkeverem, és ha felforrt, beleteszek egy púpozott mokkáskanál sót, még egyszer átkeverem, fedőt rá, takarékláng, és ez így fog maradni negyed órát.

Egy sütőedényben kis olívaolajat melegítek, és először beleteszek egy kanállal a mézes-mustáros szószból, kavargatom 1-2 percig, hogy egy picikét barnuljon a méz cukortartalma. Ez a szósz sütés közben úgyis rá fog ragadni a húsra, így ha több adagot sütök, az első mindig világosabb lesz a többinél, ezért kell az előkaramellizált mustáros méz. Pár perc után ebbe beledobálom a húsokat a velük jövő szósszal együtt, és 2-3 perc alatt (percenként kétszer forgatva) készresütöm őket. Akkor jó, ha aranybarna, karamelles bevonat képződik a húson, a színe is szép lesz és az íze is pompás. Tovább ne hagyjuk az olajon, mert kiszárad a hús, túlsül, és az nem jó. Olyan lesz, mint a cipőtalp.

Ha a húsokat kivettem és tányérra tettem, 3-4 evőkanál mézet teszek még a sütőedénybe, majd amikor rendesen megmelegedett, ráhányom az epret, majd egy-két evőkanál fehérborecettel megbolondítom. Óvatosan kavargatom csak, hogy az eprek ne törjenek össze. 1-2 percnél több neki sem kell, és finom, karamelles, epres szószt kapok. Ha jól lőttem be az időt, e szósszal együtt készül el a rizs is. Mindkettőt hagyom még 1-2 percig az edényben (a rizsnek nagyon jót tesz ha egy kicsit még gőzölög magában, az epres szósz meg kicsit lehűl). Utána a hús mellé formázom a rizst, a húst nyakonöntöm az eperszósszal, kicsit teszek még mellé is (a rizsre ne nagyon jusson, mert eláztatja), aztán örülök, mint majom a farkának. A reduktív rozék szépen passzolnak hozzá, én egy Frittmannal küldtem le.

Eperjoghurt

Nagy szerencsém van, mert akad otthon egy joghurtgép, ami tulajdonképpen baromi egyszerű szerkentyű, semmi mást nem csinál, mint adott hőmérsékleten (ez úgy 40ºC) tart néhány üvegcsét, amelyekben ha akkor épp tej van meg némi joghurtkultúra, akkor a mese vége az lesz, hogy friss házi joghurt csúszik le a torkon. A baktériumok beindulnak, a tej "megalszik", a kultúra miatt azonban nem aludttej, hanem joghurt lesz a vége. Ehhez nem kell mást tenni, mint tejet az üvegcsékbe (zsírosat és tartósítószer nélkülit, vagyis legjobb a sima 2,8-as vagy 3,6-os zacskós tej), egy-egy teáskanál natúr joghurtot beléjük (az előző készítésből), majd bekapcsolni és várni úgy nyolc órát.

No de hogy lesz ebből gyümölcsjoghurt, nopláne eperjoghurt? Rohanjunk ausztrál fűrészporért és nátriumglutamátért? Azt azért nem. Bé nejem ugyanis a szedett eperből készített pár üveg eperszörpöt (értsd: friss eper és cukor összefőzve, nem Szobi), amit szűrés híján simán használhatunk eperlekvárnak is, olyan sűrű. Ebből az eperszörpből tett még pár evőkanálnyit a joghurtgép üvegcséibe, aminek ennek eredményeképp ma teljesen házi, friss gyümölcsből készült eperjoghurtot vacsoráztam. Részletezzem, mennyire más az íze, mint a fűrészporosé?

2 komment

Címkék: csirke méz joghurt mustár eper csirkemell

A bejegyzés trackback címe:

https://robotsef.blog.hu/api/trackback/id/tr689518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cserke · http://cseresznyekert.blog.hu 2007.05.31. 16:55:00

Üdv a gasztrobloggerek közt :o)
Szívemből szólassz, ha gyakorta fogod ugyanezt ugyanígy tenni, sűrűn látogatlak majd.

Ana · http://hedonism.freeblog.hu/ 2007.05.31. 17:27:12

epres csirkemell? Hmmm. :)
süti beállítások módosítása